Milyen tulajdonságokkal, képességekkel, törekvésekkel is kell, hogy rendelkezzen az a szakember, aki kisebb vagy nagyobb gyermekek sikeres nevelésére vállalkozik? – vetődhet fel bennünk a kérdés. Nos legelőször is szögezzük le a legfontosabbat.
A legnagyobb kincs: a gyermek. Minden, ami történik a nevelői munkánk során, a gyermek érdekében, a gyermekért kell, hogy történjen.
Minden nevelői munka és nevelői kompetencia ezen elgondolásból fakad, ennek mentén bontakozik ki. De mik is ezek a kompetenciák?
A kisgyermeknevelő legyen:
Nyitott és közvetlen. Nyitott lenni és maradni arra, amit a gyerekek (felnőttek) mondanak és tesznek, igazán meghallani őket. Elengedhetetlen, hogy a pedagógiai munkánk a tényeken, és nem a vélt hallott vagy látott információkon, tapasztalatokon alapuljon.
Elhivatott, felelősséget vállaló, kötelességtudó. A nevelő mindenkori kötelességének tekinti, hogy lelkiismeretesen vigyázzon a “gyermeke” fizikális, mentális és lelki egészségére. A pedagógus hiszi, hogy feladata gazdagítani a kisgyermekek ismereteit, megismertetni a világ apró rejtelmeivel, értékeket és mintákat közvetíteni, nyújtani. Azonban az, hogy milyen tapasztalattokkal, értékkel, viselkedési és szemléletbeli mintákkal találkozik gyermekünk, és annak hitelessége, értékessége ma már közel sem egyértelmű(en jó). Úgy hiszem ma ez a legnagyobb felelőssége egy kisgyermekeket nevelő szakembernek: meglátni és tudni a jót, nyitottnak lenni más-más elképzelésekre, újból felülvizsgálni a vélt igazunkat.
Szakmailag felkészült és rugalmas. A pedagógus egyik legfontosabb kötelessége az alapos felkészülés, jelentsen az egy adott tevékenység előtti pedagógiai munkát, vagy a kisgyermekek személyiségének, gondolkodásának, és annak fejlődésének való alapos ismeretét. Munkáját szilárd elméleti ismeret alapozza meg, amit nem fél újból felülvizsgálni, kötelességének tekinti bővíteni, megújítani azokat.
Kreatív, empatikus, játékos. Kreativitását mindenkor a gyermek érdeklődésének szolgálatába állítja, megnyilvánulhat ez akár a megszokottól eltérő tevékenységformákban, helyszíneken, témákban, de akár rugalmas gondolkodásmódban is. Egy jó pedagógus mindig képes tanítványa helyzetébe helyezkedni, meglátni azt, hogy miképp tudja figyelmét lekötni, mi érdekli őt igazán, mit és hogyan kell neki átadnia. Teszi mindezt észrevétlenül, hogy neveltje észre se vegye, hogy a játékosság mögött mekkora szakmai bázis is húzódik meg. Néhány saját példát is említve: tartottam már március 14.-én huszárképző (torna) tanfolyamot, eladók az óvónénik programot (matematikai feladatok megoldásával lehetett óvónénit venni), jógagyakorlatokat (mindennapos testnevelés keretei között), zoknipár kereső tevékenységet (csipeszelés ruhaszárító kötélre).
Demokrata és következetes. A pedagógus a gyermekek között él. Utat mutat, társ az úton. Kétségtelen, hogy többet tud(hat), de tudja, hogy a tudása pillanatnyi, segítsége átmeneti. A jó nevelő demokratikus vezető. A tudás hatalmával soha nem él vissza, magát nem a pódiumon képzeli el. Azonban bizonyos elvek mellett és mentén következetesen kiáll, nem riad vissza a határozott, konzekvens (ámde kedves és gyermekszerető) fellépéstől sem.
Kommunikatív. Munkánk során nélkülözhetetlen, hogy tisztán és egyenesen (ám de nem könyörtelenül) fejezzük ki gondolatainkat, véleményünket, elvárásainkat, igényeinket. Ennek megfelelően alakulhat ki egy olyan kapcsolat, gyermek és nevelő, felnőtt és felnőtt között, ami mindkét félnek kedvező és megfelel.
Egyensúlyra-, harmóniára törekvő. A nevelő elméleti ismeretei mindenkor egyensúlyban vannak és harmóniára törekednek a gyakorlatban megvalósított tevékenységekkel, módszerekkel, feladatokkal. Nem elég tudni, hogy mi a jó, akképp is kell cselekedni.