Engedje meg, hogy néhány gondolatot megosszak az általam biztosított foglalkozások tartalmáról. Fontos kiemelnem, hogy ezzel a cikkemmel csak is egyfajta betekintést kívánok nyújtani, és ez nem is lehet másképp. Egy-egy ilyen foglalkozás módszertana több éves tanulmányt kíván meg az óvodapedagógustól (babysittertől), és még akkor sem lehet teljesen biztos abban, hogy minden egyes módszertani kérdésre tudja a választ, és legfőképp: a helyes választ adja.
A foglalkozásokat (az óvodai nevelésnek megfelelően) öt típusra oszthatjuk: testnevelés, vizuális nevelés, mese-vers tevékenység, ének-zene foglalkozás, matematikai-, és környezeti nevelés.
TESTNEVELÉS
A mozgásnak a mindennapok szintjén (mindennapos mozgás) és foglalkozások keretében is meg kell jelennie. A különbség a kettő között nem csak időben, de tartalmában és céljában is van. Míg az előbbi célja, hogy megszeretesse a mozgást, hogy jótékony hatást fejtsen ki a szervezetre, valamint hogy (mindennapos) szokást alakítson ki, addig a foglalkozások egyértelmű célja, hogy nagymozgást fejlesszen (pl. kúszás, csúszás, mászás), ezáltal megannyi jótékony hatást fejtsen ki a kisgyermek mozgására, gondolkodására. Tartalmuk egyértelműen a céloknak megfelelően alakulnak, míg a mindennapos mozgást néhány gimnasztikai gyakorlat, valamint mozgásos játék jellemez, addig a foglalkozások során a legnagyobb figyelem a főgyakorlatra irányul (pl. hossztengely körüli gurulás rézsútos szeren), ezt kiegészítve jelenik meg a gimnasztika, valamint a játék.
A mozgás és a gondolkodás (különböző agyi tevékenységek, mint pl. az írás) összefüggése régóta ismert (ld. például Kulcsár-féle mozgásterápia, Dévény-módszer, Ayres-féle szenzoros integrációs terápia), ezért pedagógiai, babysitteri munkám során nem győzőm hangsúlyozni a (mindennapos) mozgás fontosságát, a nagymozgás fejlesztését óvodás korban.
VIZUÁLIS NEVELÉS
A vizuális nevelés, kézi munka során egyik legfőbb feladatunk: minél több technikával, eszközzel megismertetni a gyermeket. Ismerje a rajzolást különféle eszközökkel (ceruza, zsírkréta, szénceruza, papírra, aszfaltra), a festést (kezével, ecsettel, szivaccsal, ruhafestékkel), a gyurmázást (agyagozást), a ragasztást, a vágást, a decoupage technikát, a papírmerítést, a szövést, a fonást, a gyöngyfűzést és így tovább és így tovább. A felsorolásból tisztán látszik, hogy ezen foglalkozásoknak minden olyan tevékenység része lehet, amely a kezünkkel történik és a cél: produktum létrehozása. Legyen akármilyen is. Szinte ezen munkák esztétikai értéke nem fontos. Hogy mi a fontos?
A tevékenység kedvvel történjen, a gyermeknek igénye és kedve legyen alkotni. Ennek felkeltése, a gyermek motiválása a szakember, a babysitter mindenkori feladata. Itt nem csak az érdekeltség felkeltésén (egy meséhez köthető festés), de a nevelő kisugárzásán is sok múlik. Hiszem, hogy ha egy babysitternek van kedve alkotni, új dolgokat létrehozni, akkor a kisgyermeknek is lesz kedve.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy miközben a gyermekek alkotnak, megannyi más képességük, készségük fejlődik. Vegyünk egy példát! Bizonyára ismeri Az aranyszőrű bárány c. meséjét, néhai nevén A szomorú királykisasszony c. népmesét. Ennek kapcsán a gyermekek saját tenyerük és ecsetek segítségével maguk is megfesthetik ezt a bárányt. Miközben a mese vizuális feldolgozása történik, a gyermekek forma-, és térérzékelése fejlődik (körön belül festés, a bárány alakja), nyomot hagy a világban, miközben a festés technikáját gyakorolja, finommotorikája fejlődik az ecsetfogás révén, miközben a színeket érzékeli és megkülönbözteti, a tevékenység alatt még a számosságot is megéreztethetjük vele. (Hány lába van a báránynak? Mutassuk a tenyerünkön.)
Nos kedves olvasó, mi ez, ha nem komplexitás? A vizuális nevelés során, mese-vers tartalmat, valamint matematikai tartalmakat is feldolgoztunk.
MESE-VERS TEVÉKENYSÉG
Az anyanyelvi nevelés kapcsán olyan célok rajzolódhatnak ki előttünk, mint például: az élménynyújtás (esztétikai, érzelmi), szókincsbővítés, önkifejezésre sarkallás, a fantázia és a kreativitás elősegítése, erkölcsi nevelésben részesítés. Ezen felsorolásból is tisztán látszik, hogy megannyi feladatot lát el egy jól megválasztott mese, vagy vers.
Nevelői munkám során előnyben részesítem a magyar népmeséket, ennek okai nem csak a nyelvünk, a kultúránk minél változatosabb ismeretében, a magyarságtudatunk mélyítésében, hanem a magyar ember észjárásának való megismerésében keresendő.
Fontos kiemelnem, ami mind a magyar népmesék, ill. más-más népek meséinek esetében is igaz: a 3-7 éves gyermekek varázslatos világképe és a mesék világképe nem sokban különböznek egymástól. Mi felnőttek hajlamosak vagyunk egy népmese hallatán megretteni, gyermekeinket óvni a mesében elhangzottaktól. Azonban láthatjuk, hogy ha elhangzik egy ilyen mese, a gyermek nem szorong, nem ordít fel a mese közben: “Ezt ne! Szívd vissza!”. Ez a belső képalkotásnak köszönhető (olyat képzel el a gyermek, ami nem félelmetes), másrészt, hogy a mese szimbólumokkal dolgozik, ahogy a kisgyermek is.
A hétfejű sárkány, a farkas, aki a kismalacok életére tör, a gonosz boszorkány, aki megakarja enni Jancsit és Juliskát, csak mind-mind a kegyetlenség, a gonoszság, a rossz megtestesítői, akit könnyű szerrel le lehet győzni, amennyiben megérett rá a lélek (okos, higgadt, megfontolt..). Tehát a mese a gonosz legyőzésére tanít, a jó győz, a gonosz elnyeri méltó büntetését, amennyiben az ember (vándor, ki ilyen-olyan céllal útnak indul) hajlandó és képes az eléje állított kihívásokkal megküzdeni, megfejlődni saját Önön magát.
ÉNEK-ZENE FOGLALKOZÁS
Az ének-zenei nevelés alappillére mind az óvodai nevelésnek, mind a kisgyermekek nevelésével foglalkozó babysitter pedagógiájának. Ez csak ugyan az esztétikai nevelés része, mely megannyi területtel összefüggésbe hozható: érzelmi és erkölcsi nevelés, ill. az önkifejezést, az alkotókedvet serkenti.
A zenei nevelés az alábbi tartalmakból áll össze: mondókák, énekek, körjátékok, hangszeres játék. Ez utóbbi inkább az az előadói tevékenység, amit a szakember saját hangszerén (erre leginkább a furulya alkalmas) tár a kisgyermek elé, ezáltal hat érzelmeire, esztétikai élményt nyújt.
A pedagógiai munkám fontos része, hogy a gyermekek megannyi mondókát és éneket ismerjenek, ezzel megcélozva az egyenletes lüktetés, valamint a ritmusérzékük fejlesztését, az énekekhez (körjátékokhoz) kapcsolódó hagyományismeretet, így szélesítve tudásukat a világról, a világunkról.
MATEMATIKAI NEVELÉS
A matematikai nevelés nézetem szerint az egyik “legkényesebb ügy” a kisebb korosztályok nevelésében. Sokan másképp, eltérően vélekednek arról, hogy ennek miképpen is kell történnie ebben a korosztályban. A pedagógiai koncepciómat a gyermekek életkori fejlettségéből kiindulva (semmiképp se erőszakot téve rajtuk) a következőképp alakítottam ki.
A legkisebb korosztályokban a matematikai nevelés különböző foglalkozásokba ágyazottan történik. Vegyünk egy példát! A kisgyermekek autóikkal szeretnének versenyezni a szőnyegen. Készítsünk autópályát! Ezt ide teszem (jobbra), ezt oda teszem (balra), ezt középre. (Téri tájékozódás.) Kör alakú pályát építek. (Geometriai alakzatok.) Hány darab autó fog versenyezni? (Számlálás.) Ki lesz az első, második, harmadik..? (Sorozat alkotás, sorszámok.) Mi lenne, ha csak a piros és a sárga autókkal versenyeznénk? (Halmazalkotás.) És még megannyi kérdéssel, feladattal tehetjük izgalmasabbá számukra ezt a játéktevékenységet, miközben matematikai fejlesztést is végzünk.
A nagyobb korosztály számára már minden bizonnyal direktebb módon is történhet egy-egy matematikai fejlesztés. Itt kifejezetten különböző témákat érintve, mint például: mennyiségi, formai és téri viszonyok megértése, logikai ítéletek ismerete (azonos, különböző, ok-okozat), szabad és irányított konstruálások. A nagyobb korosztályokban végzett matematikai foglalkozásokat kísérhet, befejezhet egy-egy feladatlap megoldása, ami nem csak célirányosan az adott matematikai téma megértését, de az írásbeliség kultúráját, a 3D-ból a 2D-ba való leképezést is szolgálja. Ez a kisebb korosztályokban veszélyes is tud lenni, éppen életkori sajátosságaikból adódóan. Egy kisebb gyermeket asztalhoz ültetni és feladatlapoztatni (legyen az bármilyen jellegű), igen káros az ő még izgő-mozgó természetére. Ezt különösen gyerekellenes elgondolásnak tartom.
KÖRNYEZETI NEVELÉS
A külső világ tevékeny megismerése alatt mind a természeti-, mind a társadalmi környezetünk témáit, területeit dolgozzuk fel a gyermekekkel. Ilyen például az élő természet (élőlények, fák, erdő, madarak..), az élettelen természet elemei (időjárás, évszakok, természeti jelenségek-szél, anyagok-sár), vagy a család, a közlekedés területei, a haza fogalmának megéreztetése, az ünnepek és a jeles napok hagyományaival, szokásaival való megismerkedés.
A környezeti nevelés igen fontos része a pedagógiának, egy nevelő számára nem is lehet fontosabb annál, mint sem segíteni, utat mutatni a gyermeknek, hogy a világot, és a saját kis világát szépen lassan felfedezze, az ismeretlen egyre ismerősebbé váljon. Gazdagítani ismereteiket, megismertetni a világ apró rejtelmeivel, hogy a későbbiekben önmagában és a világában is biztos felnőtt váljék.
Mert a tudás (önmagamra és a világomra nézve) (maga)biztossá tesz, biztonságot nyújt.